Minden egyedi ékszernek története van, legalábbis az Ékszer Manufaktúra darabjai mind mesélni tudnának születésükrõl. Az alapanyagok kiválasztásától kezdve szeretõ kezek kísérik útjukon az alkotásokat, míg el nem jutnak Hozzád.
Mesélj kicsit magadról!
Tóth Klaudia: Választott foglalkozásom cseppet sem kapcsolódik az ékszerkészítéshez. Mégis foglalkoztatnak a kézmûves dolgok, de ebben is fõleg az alkotás öröme a lényeg. A tény, hogy létrehozhatok valamit, ami tovább visz belõlem is egy darabkát, valamiért boldogsággal tölt el. Mindegy, hogy épp festek, vagy ékszereket készítek. Most ez utóbbiról szeretnék mesélni kicsit.
Miért pont az ékszerkészítés? Milyen technikákat preferálsz?
Tóth Klaudia: Hat évvel ezelõtt tévedtem be életemben elõször egy gyöngyös boltba Budapesten. Tudtam, hogy ez szerelem volt elsõ látásra. Attól a perctõl kezdve órákat töltöttem el a technikák tanulmányozásával, a gyöngyök és alkatrészek felkutatásával és persze az alkotással. Kezdetben az egyszerûbb, drótos, "szerelõs" ékszerek korszakát éltem, majd áttértem a fûzésre, ami már jóval aprólékosabb munka, és sok odafigyelést igényel. Továbbra is szeretem a drótos technikát, de a szívem csücske mégis a fûzés maradt. Manapság fõleg a sujtással készült ékszerek foglalkoztatnak. Egy dolog viszont állandó: szeretek Swarovski kristályokkal és csiszolt gyöngyökkel dolgozni, mivel azokhoz szinte minden technika passzol. Mivel sokféle inger éri az embert, és sok minden inspirál, ezért nem tudnék elkülöníteni egy bizonyos stílust, amiben alkotok. Több dologba is belekóstolok, variálom az alapanyagokat és így több stílusban születnek ékszerek. De talán ez nem is olyan nagy baj, hiszen így mindenki megtalálja közöttük a kedvére valót.
Mivel foglalkozol még szabadidődben?
Tóth Klaudia: Amikor épp nem az ékszerekkel babrálok, akkor inspirációt gyûjtök hozzájuk. Tervezgetek, rajzolgatom az újabb dizájnokat, figyelem a hazai és külföldi trendeket és igyekszem összeegyeztetni a saját stílusommal. Vannak viszont olyan idõszakok, amikor másfajta ihletet kapok és olyankor szívesen festek. Manapság ez kevésbé jellemzõ, most inkább az ékszerekre koncentrálok.
Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?
Tóth Klaudia: Ha pontosan tudnám, hogyan képzelem el magam 10 év múlva, valószínûleg abba az irányba eveznék az élet tengerén. De én sokkal inkább sodródom az árral. Nem akarom elképzelni magam 10 év múlva, mert az ember még egyetlen napot sem tervezhet el pontosan, hiszen bármikor közbe jöhet valami. Azt vallom, hogy mindig az adott pillanatból kell kihoznunk a legtöbbet. A többi úgyis jön magától, anélkül, hogy görcsösen megpróbálnánk kikényszeríteni az eseményeket.
